Kedves olvasók!
Mivel a Kvízünkön résztvevő olvasóknak nyereménye is volt, így ez a külön fejezet most erről is fog szólni. :) Ebben a kis külön fejezetben két szempontból nézhetjük meg az események váltakozását (Síra, és Kíra). A harmadik helyezettünk ötlete az udvarlásos szerelem témája volt, melyet el is készített egyikünk (de igazából rejtve van benne a történetben ez a téma), és nagyon reméljük, hogy a dobogónk harmadik helyét viselő olvasónk igényét is sikerült ezzel a résszel kielégítenünk! ;). Na, meg persze a többi olvasóét is :D Jó olvasást! :)
A Szerzők!
****************************************
****************************************
Az egész történet egy tökéletesnek induló nappal kezdődik. Kíra betoppanásával, és Síra lustaságával.
Végül, Kírának csak sikerült elég érvelt felvázolnia ahhoz, hogy ne a kényelmes ágyamban pihengessek, hanem futkorásszak vele Pesten össze-vissza.
- Mozogj már, futunk, nem sétálunk! - fordult meg Kíra, és elkezdett hátrafelé kocogni.
- Fut a halál, fáradt vagyok - ásítottam, és zsebre dugott kézzel sétáltam tovább. Mily mesteri képet festhetünk a külvilág számára....
- Nem hiszem el, tiszta ünneprontó vagy - sprintelt el Kíra, majd tök meglepődtem, ahogy az oldalra nézésének következményeit néztem: Addig nézett balra, ameddig neki nem futott egy fának. De, a következő pillanatban rájöttem, hogy mi terelte el a figyelmét. Karamell, mint valami védőangyal, már ott is termett a lány mellett, és felsegítette. Nem nagyon vettem sietősre a figurát, mivel Kíra most eléggé jó emberbe botlott bele, de egy valamire kíváncsi volnék. Kírának mennyire nagy sebességgel kellette nekivágódnia annak a szegény fának, hogy az meggörbüljön?
- Hé, csajszi! - került hirtelen mellém Krisztán, azaz pontosabban gurult hirtelen mellém.
- Látom, jól szórakozol - néztem rá mosolyogva.
- Én tudod mit látok? - tette fel az igazán témába vágó kérdést, amire csak egy kérdő tekintetett kapott válaszul. - Látok egy Hercegnőt, akit már évek óta nem lehet elérni, ráadásul kora hajnal van.
- De szemét vagy - löktem meg egy kicsit, aminek következtében elvesztette az egyensúlyát, és már borult is, a gond csak az volt, hogy engem is rántott magával. És, megállapíthatom, hogy lassan tényleg el kéne mennie egy kardiológushoz.
- Egyben vagy? - nézett a szemembe, és igazából nem nagyon zavartatta magát, tök lazán átölelte az egyik kezével a derekam, miközben én még mindig a mellkasán sokkoltam be. Mármint, csak úgy random letapizásnak számít ez, nem?
- Igen, és... Bocsi, túl nagy... volt... a... lendület.... - basszus, megint sikerült tök zavarba jönnöm egy egyszerű mélybarna szempártól....
Úú, lassan én is belepirulok a dologba, pedig csak narrátor vagyok. Na, hagyjuk magára egy kicsit a gerlepárt, nézzünk át a Kíra és Karamell kombinációhoz. ;)
- Gratulálok, szép földet érés - nyújtotta a kezét Karamell, hogy felrántson a földről, de mivel nem vagyok ennyire degenerált, a segítségét természetesen nem fogadtam el.
- Akarsz látni jobbat? - kérdeztem felszegett állal, és még a szemöldökömet is felvont. Egyébként, ez a barom is kérdő tekintettel nézett rám, tehát, valamit nagyon gyorsan ki kellett találnom. - Hm, nem érdemled meg, ch!
- Miket nem mondasz?! - nevetett fel gúnyosan. - Amúgy, jól áll neked a piros, gyakrabban kellene hordanod!
- Ha?! - vontam fel a szemöldököm. Na, nem, annyira mélyre nem fogok süllyedni, hogy egy analfabéta oktasson ki a divatról! Amúgy, igaza van, tényleg jól áll nekem a piros.
- Semmi - kacsintott. - Figyú, ma csinálsz még valamit?!
- Nem, illetve - fordultam hátra, de ekkor azt láttam, hogy Krisztán a földre rántja Sírát, tehát gyorsan át is fogalmaztam a válaszomat. - Eredetileg Sírával futottam, de neki látszólag jobb programja is akadt.
- Szerintem, nekünk is akadhatna egy jobb program, a fának nekimenés helyett - nevetett titokzatosan tovább. Huh, nem tudom miért, de rohadt idegesítő, hogy ettől a vicsorgástól majd' elolvadok....
- És, mi lenne az?! - puhatolóztam tovább.
- Hát, először is... - ragadta meg a kezem, és magához húzva adott egy puszit az arcomra, melyre a válaszom reflexből egy pofon volt. Mit képzel ez magáról?! Menten felkötöm arra a fára, na megálljon csak!
Ajajaj. :D Itt is forró a hangulat, csak nem éppen a nyálasabbik fajta. Milyen szép is a szerelem, amikor.... Hé, Kíra, Karamell a későbbiekben még fontos szerepet tölthet be, könyörgöm, ne kösd fel szó szerint a fára! És, honnan a fenéből szedtél megint egy kötelet?! Te, atya úr isten, mire vállalkoztam.... :O
- Krisztán... - mondtam ki a nevét, a szokásosnál sokkal halkabban, de nem vette a lapot. Csak tovább szorított magához, abban az eléggé kényes helyzetben, és tuti élvezte, hogy full vörös arccal próbálok kiszabadulni a szorításából. Vagyis, nem is mondanám szorításnak, inkább.... Biztos helyzetben tartásnak. Na, jó, ez a mondatom olyan máshogy értelmezhetőnek is sikeredett.... - Nagy kérés lenne, hogy elengedj?
- Hát, eléggé - felelte a srác mélyen a szemembe nézve. A kijelentésére egyébként felvont szemöldökkel néztem rá. De kedves, még beszólal, hogy "eléggé', és még mindig nem enged el.
- Tubicáim! Ha kifeküdtétek magatokat mehetnénk végre?! Főleg te, Síra! - rángatott fel Kíra, és nem tudom, hogy most hálásnak, vagy mérgesnek kellene-e lennem a cselekedete miatt, ugyanis sikerült pár hajszállal kevesebbel állnom a vérben forgó szemű lány mellett.
- Aj, basszus, pedig tök jó volt a szitu - tápászkodott fel Krisztán is. - Na, merre lépünk?
- Igyunk meg valamit - vette fel az ötletet Karamell. - Fanta, Kóla, esetleg baracklé?
- Wisky? - szólt közbe Krisztán, mi meg értetlenül néztünk rá. Ez kész barom, még el sem kezdődött a nap, de már piálni akar? :D - Ja, bocs, azt hittem felsorolást tarunk.
- Ez nem a tollasbál, Krisztán, ne piálj ennyire! - vágtam fejbe Krisztánt.
- Az mi?! - nézett rám értetlenül.
- Passz, de jól hangzik - vontam meg a vállam, és a nevetés most sem maradhatott el. :D Végül elmentünk egy közeli kávézóba, ahol Krisztán csalódottan konstatálta, hogy nem szolgálnak fel Wiskyt, de még boros teát sem, ami, hát... Fúj, szerintem, és Kíra szerint is, de Karamell helyeslő bólogatása elárulta számunkra, hogy ő is szereti azt a valamit.
- Most komolyan, csajok és a finnyáik - rágta a témát még mindig Karamell.
- Nem vagyunk finnyásak, de ki az a barom, aki összekeveri a teát és a bort?! - vázolta az álláspontunkat Kíra, nekem meg szinte vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak közbe. És, nem, nem a "barom" utáni részen akadtam fenn.
- Ja, hát a mondatod első részére visszatérve... - kezdte Krisztán, kitalálva a gondolatom.
- Jó, de Síra egy külön fogalom - legyintett kelletlenül Kíra, Karamell, és Krisztán összenéztek, majd elröhögték magukat, én pedig felháborodottan fordultam a lány felé.
- Ne degradálj, Kíra!
- Degradálod te eléggé magad, mit szépítsek az amúgy is tökéletlenségen?! - szólt vissza csípőből, a fiúk arcáról pedig lefagyott a mosoly, pedig még csak ezután jött a jó rész. - De ne parázz, ez nekem csak jó. Ha, mindenki tökéletes, mi marad nekem?!
- Hát, a nagy egódnak biztos befellegzene, de nézd csak! - szólt közbe Karamell, majd a lány arcába nyomta a sütijét, és szó szerint. - Na, látod?! Most már szó szerint édesnek számítasz - kacsintott Karamell, belőlünk pedig kitört a röhögés, főleg azután, ahogy Kíra oldalról leszumózta a srácot, és nekiálltak verekedni a kávézó közepén. Igen, tehát Kíra tipikusan édes csaj. Még tortával a képén sem bizonyult annak. És, igen, felvehettük volna azt az arcot Krisztánnal, hogy "Mi nem ismerjük őket!", de full felesleges volt, a mindennapjaink ezzel telnek, így már olyannyira mindegy. :D
- Hé, te is kérsz?! - fordult felém Krisztán, én meg automatikusan hátráltam a székkel, így a végén csak annyit ért el a kis magán akciója, hogy az arcomon került egy csík tejszínhab.
- Komolyan, tiszta gyerekes vagy... - fújtattam tetetett haraggal.
- Ne parázz, te e nélkül is édes vagy - hajolt közelebb a srác, majd szó szerint lenyalta az arcomról a habot. Tök ledermedtem az egésztől, attól is, amit mondott - mert ugye neki nem szokása az ilyen duma -, meg attól is amit csinált.
Hupsz, Krisztán megint alkot. Mint mindig, de ez már lassan nem is meglepőd. :D Na, lessük csak meg, hogy Kíra mit alkot?... Már megint, de ez ismételten nem meglepő, de vigyázat: A megtudás erősen degradáló lehet. :D
- Kíra, maradj már! Asszony, Sakál, Denevér, Pulyka! - védekezett Karamell, csupa olyan neveket kitalálva, amiktől falra mászok, de egy ütötte csak meg igazán a fülemet.
- Milyen asszony?! Te, én úgy beverem a fejed, hogy az agyad hatszáz méterre repül majd szét, ha van egyáltalán olyanod! - csapkodtam tovább, még mindig tortás fejjel. Egy, miért rendelt tortát? Kettő, miért van a fele a képemen?! Három, mi a jó édes kiskutyáért hív engem asszonynak??!
- Jó, akkor asszony pajtás, ha így jobb - futott el előlem a srác, pedig éppen rá akartam ugrani. Mármint... a székről, természetesen. Egyébként, Karamell végül helyet foglalt az éppen lesokkolt állapotban ülő Síra mellé. - Jó, kifáradtam, öreg vagyok én már a fogócskához.
- Megőszülök a baromságaidtól! - vágtam le magam én is közéjük, majd már eléggé kezdtem aggódni, hogy Síra full vörös lesz. Ha Krisztán csinált megint valamit, én annak is kitöröm a nyakát. Igen, töröm, és nem tekerem! A törés sokkal fájdalmasabb! - Hé, mi van, Síra?!
- Semmi, de... - fordult oda Krisztánhoz, majd mosolyogva felpofozta. Igen, szokásos terelés, viszont a csattanóra kénytelen voltam büszke vigyorra húzni a számát. Igen, az én tanítványom... - Te világ barma!
- Most mi van, nem is csináltam annyira rosszat! - fogta az arcát Krisztán, miközben gúnyosan nevetve értetlenkedett. Síra természetesen ezt is letudta egy taslival. Tök jól tudja nevelni ezt a degenerált majmot, beiktatom mellé Karamelt is hátha származik belőle valami hasznom!
- Te, Kíra! Te miért nem mondasz sosem olyanokat rám, hogy degradált?! - fordult felém az emlegetett szamár, Karamell.
- A hozzád intézet mondataim minden második szavának a tartalma valamilyen degradációt tartalmaz - sóhajtottam feladva az egész helyzetet. Ilyen barmot, ha egy nap... Nap, fenéket, csupán egy percben nem degradálom legalább hatszor, akkor egyszer sem.
- Ne parázz, addig jó, amíg nem degradál - nevetett fel Krisztán ismét, és most nagyon sikerülhetett neki felhúzni Sírát, mivel most tényleg nem mondott semmi rosszat, de már csattant is a pofon. - Hé, most tényleg nem csináltam semmit!
- Nem, csináltál, csak még nem derült ki - vonta le azonnal a következtetést a lány, éééés.... Igazam volt. :D Persze, mint mindig, ugyebár ez egyértelmű. Ja, hogy miben volt igazam?! Síra mindig ezzel a mondatával jelzi Krisztánnak, hogy kezdi feltolni az agyát. A srác általában ilyenkor betartja a tisztes távolságot, mert félő, hogy Síra leverné. Amit jól is tesz, ha már csak neki tűri el Krisztán, hogy leverje, akkor addig üsse, még nem dagad, és ha dagad is, verje tovább, legalább látszana a nullás értelme.
- Ez után merre?! - kérdeztem kilépve az ajtón.
- Haza, álmos vagyok... - nyújtózkodott Síra, Krisztánnak meg megint nem tudom, honnan jött az a fantasztikus ötlete, hogy meg kell csikiznie a lányt, de ők most éppenséggel jól elvannak így.
- Krisztán, hanyagolj! - csapta ma már legalább huszadjára fejbe a srácot barátnőm.
- Nem mész haza, az fix! - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Ne már... - szenvedett, rádöntve a fejét Krisztán vállára, amit, ha jól láttam a srác egyáltalán nem bánt. Na, mindegy, hol van Karamell? Ja, meg van...
- Te töketlen barom! - néztem a srácot, aki valahonnan szerzett egy mérőszalagot, és elkezdte vele méregetni a... hát, mindenem. - Mit csinálsz már megint?!
- Megnézem milyen a méreted, miért minek látszik?! - kérdezett vissza egyből.
- Nekem halálnak látszik - szólalt meg Síra, mire Karamellnek is leesett a dolog, és ellépve mellőlem ő is beállt Krisztán mögé.
- Na, a f***t, védd meg magad a csajod ellen! - lépett arrébb Krisztán, és mivel Síra még mindig rajta támaszkodott előre borult, és majdnem el is esett, csak sikerült neki még megtartani az egyensúlyát, az isten se tudja, hogy hogy, de sikerült.
- Nem... vagyok a.... csaja!!! - üvöltöztem, kihangsúlyozva a szavakat, hogy még az a deszkás barom is felfogja.
- De, lehetnél - kacsintott Karamell, nekem pedig kedvem támadt betörni a képét.
- De nem! Jézusom, miért ennyire degradált ma mindenki???!!!
- Hát, eléggé - felelte a srác mélyen a szemembe nézve. A kijelentésére egyébként felvont szemöldökkel néztem rá. De kedves, még beszólal, hogy "eléggé', és még mindig nem enged el.
- Tubicáim! Ha kifeküdtétek magatokat mehetnénk végre?! Főleg te, Síra! - rángatott fel Kíra, és nem tudom, hogy most hálásnak, vagy mérgesnek kellene-e lennem a cselekedete miatt, ugyanis sikerült pár hajszállal kevesebbel állnom a vérben forgó szemű lány mellett.
- Aj, basszus, pedig tök jó volt a szitu - tápászkodott fel Krisztán is. - Na, merre lépünk?
- Igyunk meg valamit - vette fel az ötletet Karamell. - Fanta, Kóla, esetleg baracklé?
- Wisky? - szólt közbe Krisztán, mi meg értetlenül néztünk rá. Ez kész barom, még el sem kezdődött a nap, de már piálni akar? :D - Ja, bocs, azt hittem felsorolást tarunk.
- Ez nem a tollasbál, Krisztán, ne piálj ennyire! - vágtam fejbe Krisztánt.
- Az mi?! - nézett rám értetlenül.
- Passz, de jól hangzik - vontam meg a vállam, és a nevetés most sem maradhatott el. :D Végül elmentünk egy közeli kávézóba, ahol Krisztán csalódottan konstatálta, hogy nem szolgálnak fel Wiskyt, de még boros teát sem, ami, hát... Fúj, szerintem, és Kíra szerint is, de Karamell helyeslő bólogatása elárulta számunkra, hogy ő is szereti azt a valamit.
- Most komolyan, csajok és a finnyáik - rágta a témát még mindig Karamell.
- Nem vagyunk finnyásak, de ki az a barom, aki összekeveri a teát és a bort?! - vázolta az álláspontunkat Kíra, nekem meg szinte vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak közbe. És, nem, nem a "barom" utáni részen akadtam fenn.
- Ja, hát a mondatod első részére visszatérve... - kezdte Krisztán, kitalálva a gondolatom.
- Jó, de Síra egy külön fogalom - legyintett kelletlenül Kíra, Karamell, és Krisztán összenéztek, majd elröhögték magukat, én pedig felháborodottan fordultam a lány felé.
- Ne degradálj, Kíra!
- Degradálod te eléggé magad, mit szépítsek az amúgy is tökéletlenségen?! - szólt vissza csípőből, a fiúk arcáról pedig lefagyott a mosoly, pedig még csak ezután jött a jó rész. - De ne parázz, ez nekem csak jó. Ha, mindenki tökéletes, mi marad nekem?!
- Hát, a nagy egódnak biztos befellegzene, de nézd csak! - szólt közbe Karamell, majd a lány arcába nyomta a sütijét, és szó szerint. - Na, látod?! Most már szó szerint édesnek számítasz - kacsintott Karamell, belőlünk pedig kitört a röhögés, főleg azután, ahogy Kíra oldalról leszumózta a srácot, és nekiálltak verekedni a kávézó közepén. Igen, tehát Kíra tipikusan édes csaj. Még tortával a képén sem bizonyult annak. És, igen, felvehettük volna azt az arcot Krisztánnal, hogy "Mi nem ismerjük őket!", de full felesleges volt, a mindennapjaink ezzel telnek, így már olyannyira mindegy. :D
- Hé, te is kérsz?! - fordult felém Krisztán, én meg automatikusan hátráltam a székkel, így a végén csak annyit ért el a kis magán akciója, hogy az arcomon került egy csík tejszínhab.
- Komolyan, tiszta gyerekes vagy... - fújtattam tetetett haraggal.
- Ne parázz, te e nélkül is édes vagy - hajolt közelebb a srác, majd szó szerint lenyalta az arcomról a habot. Tök ledermedtem az egésztől, attól is, amit mondott - mert ugye neki nem szokása az ilyen duma -, meg attól is amit csinált.
Hupsz, Krisztán megint alkot. Mint mindig, de ez már lassan nem is meglepőd. :D Na, lessük csak meg, hogy Kíra mit alkot?... Már megint, de ez ismételten nem meglepő, de vigyázat: A megtudás erősen degradáló lehet. :D
- Kíra, maradj már! Asszony, Sakál, Denevér, Pulyka! - védekezett Karamell, csupa olyan neveket kitalálva, amiktől falra mászok, de egy ütötte csak meg igazán a fülemet.
- Milyen asszony?! Te, én úgy beverem a fejed, hogy az agyad hatszáz méterre repül majd szét, ha van egyáltalán olyanod! - csapkodtam tovább, még mindig tortás fejjel. Egy, miért rendelt tortát? Kettő, miért van a fele a képemen?! Három, mi a jó édes kiskutyáért hív engem asszonynak??!
- Jó, akkor asszony pajtás, ha így jobb - futott el előlem a srác, pedig éppen rá akartam ugrani. Mármint... a székről, természetesen. Egyébként, Karamell végül helyet foglalt az éppen lesokkolt állapotban ülő Síra mellé. - Jó, kifáradtam, öreg vagyok én már a fogócskához.
- Megőszülök a baromságaidtól! - vágtam le magam én is közéjük, majd már eléggé kezdtem aggódni, hogy Síra full vörös lesz. Ha Krisztán csinált megint valamit, én annak is kitöröm a nyakát. Igen, töröm, és nem tekerem! A törés sokkal fájdalmasabb! - Hé, mi van, Síra?!
- Semmi, de... - fordult oda Krisztánhoz, majd mosolyogva felpofozta. Igen, szokásos terelés, viszont a csattanóra kénytelen voltam büszke vigyorra húzni a számát. Igen, az én tanítványom... - Te világ barma!
- Most mi van, nem is csináltam annyira rosszat! - fogta az arcát Krisztán, miközben gúnyosan nevetve értetlenkedett. Síra természetesen ezt is letudta egy taslival. Tök jól tudja nevelni ezt a degenerált majmot, beiktatom mellé Karamelt is hátha származik belőle valami hasznom!
- Te, Kíra! Te miért nem mondasz sosem olyanokat rám, hogy degradált?! - fordult felém az emlegetett szamár, Karamell.
- A hozzád intézet mondataim minden második szavának a tartalma valamilyen degradációt tartalmaz - sóhajtottam feladva az egész helyzetet. Ilyen barmot, ha egy nap... Nap, fenéket, csupán egy percben nem degradálom legalább hatszor, akkor egyszer sem.
- Ne parázz, addig jó, amíg nem degradál - nevetett fel Krisztán ismét, és most nagyon sikerülhetett neki felhúzni Sírát, mivel most tényleg nem mondott semmi rosszat, de már csattant is a pofon. - Hé, most tényleg nem csináltam semmit!
- Nem, csináltál, csak még nem derült ki - vonta le azonnal a következtetést a lány, éééés.... Igazam volt. :D Persze, mint mindig, ugyebár ez egyértelmű. Ja, hogy miben volt igazam?! Síra mindig ezzel a mondatával jelzi Krisztánnak, hogy kezdi feltolni az agyát. A srác általában ilyenkor betartja a tisztes távolságot, mert félő, hogy Síra leverné. Amit jól is tesz, ha már csak neki tűri el Krisztán, hogy leverje, akkor addig üsse, még nem dagad, és ha dagad is, verje tovább, legalább látszana a nullás értelme.
- Ez után merre?! - kérdeztem kilépve az ajtón.
- Haza, álmos vagyok... - nyújtózkodott Síra, Krisztánnak meg megint nem tudom, honnan jött az a fantasztikus ötlete, hogy meg kell csikiznie a lányt, de ők most éppenséggel jól elvannak így.
- Krisztán, hanyagolj! - csapta ma már legalább huszadjára fejbe a srácot barátnőm.
- Nem mész haza, az fix! - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Ne már... - szenvedett, rádöntve a fejét Krisztán vállára, amit, ha jól láttam a srác egyáltalán nem bánt. Na, mindegy, hol van Karamell? Ja, meg van...
- Te töketlen barom! - néztem a srácot, aki valahonnan szerzett egy mérőszalagot, és elkezdte vele méregetni a... hát, mindenem. - Mit csinálsz már megint?!
- Megnézem milyen a méreted, miért minek látszik?! - kérdezett vissza egyből.
- Nekem halálnak látszik - szólalt meg Síra, mire Karamellnek is leesett a dolog, és ellépve mellőlem ő is beállt Krisztán mögé.
- Na, a f***t, védd meg magad a csajod ellen! - lépett arrébb Krisztán, és mivel Síra még mindig rajta támaszkodott előre borult, és majdnem el is esett, csak sikerült neki még megtartani az egyensúlyát, az isten se tudja, hogy hogy, de sikerült.
- Nem... vagyok a.... csaja!!! - üvöltöztem, kihangsúlyozva a szavakat, hogy még az a deszkás barom is felfogja.
- De, lehetnél - kacsintott Karamell, nekem pedig kedvem támadt betörni a képét.
- De nem! Jézusom, miért ennyire degradált ma mindenki???!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok! Ha bármiféle véleményed, kritikád, hozzászólni valód akadna könyvünkkel kapcsolatban, bátran írj! :) Hozzászólásodat előre is köszönjük szépen!
A Szerzők